A világítás az, ami egy pályát nyári alkalomból egész éves elfoglaltsággá tesz. Észak-Európában ez nem kis előny: egy megvilágítatlan pálya az év egyharmadában már délután négy körül használhatatlanná válik.
Ez egyben az a pályaépítési elem, amely a leginkább zavarhatja a szomszédokat, és az egyetlen, amelynek utólagos pótlása igazán megdrágul. Mindkét szempontból érdemes elsőre jól csinálni.
Mennyi fényre van valójában szüksége egy otthoni kosárlabdapályának?
A sportvilágítást luxban adják meg (ez a felületre érkező fény mértéke), és egy otthoni kosárlabdapálya esetén a reális tartomány 150-250 lux átlagos megvilágítás a játéktéren. Ez elegendő ahhoz, hogy a labdát tisztán kövesse szem, meglássa a gyűrűt, és lássa a többi játékos lábát.
Összehasonlításképpen: az EN 12193 az európai sportvilágítási szabvány, amely a szükséges megvilágítási szinteket a játék osztálya szerint határozza meg: a nemzetközi versenyektől az amatőr és edzési szintekig. Egy kerti kosárlabdapálya egyértelműen az alsó kategóriába tartozik. A mérkőzéseket rendező egyesületeknek és iskoláknak kell megfelelniük a szabványnak; egy otthoni pályának nem, és aki versenytermi szintre tervezi a világítást, az végül egy kivilágított parkolót kap.
Az átlag mellett két további szám ugyanolyan fontos:
- Egyenletesség. A minimális és az átlagos megvilágítás aránya a pályán. Törekedjen 0,5-ös vagy jobb értékre. Az egyenetlen fény rosszabb, mint a kevesebb fény: a szem alkalmazkodik a világos folthoz, és a sötét sarok eltűnik.
- Színhőmérséklet. Kültéri használatra a 4000 K semleges fehér a helyes választás. Az 5700 K-es nappali fényszínű lámpák ugyanolyan luxértéknél fényesebbnek hatnak, de a többlet kékfény növeli az érzékelt káprázást és a fényszennyezést, és szomszéd ablakából nézve kellemetlenebbnek tűnik. A 70-es vagy magasabb CRI megfelelő, a 80-as pedig jobb, és ma már alig kerül többe.
A szerelési magasság a legfontosabb tényező
A pálya kényelmes játékélményét egyetlen dolog befolyásolja leginkább: milyen magasan van a lámpa. A magasságnak egyszerre két hatása van: csökkenti az árnyékokat, és kiveszi a lámpatestet a gyűrűre tekintő játékos látómezejéből.
Ökölszabályként a lámpát a játéktér leghosszabb oldalának nagyjából egynegyedétől egyharmadáig emelkedő magasságba érdemes szerelni. A gyakorlatban:
- Fél pálya vagy felhajtó: 5 m és fölötte
- Egész pálya: 6-8 m
Nagyjából 4 m alatt semmiféle optika nem szünteti meg a káprázást, mert a lámpatest egyszerűen benne van minden dobás látómezejében. Ezért nem működnek a házfal mellé szerelt kerti reflektor lámpák és a kertösvényen álló bollardfények: rossz magasságban vannak, és a fényt a talaj mentén terítik szét, nem lefelé irányítják.
Egy lámpatest vagy négy
Mindkét megközelítés jogos. Hogy melyik a helyes, az a pályától függ.
Egyetlen, a gyűrű mögé magasan szerelt lámpatest jól megvilágítja a fél pályát. A geometria kedvező: a fény a dobó mögülről érkezik, így a gyűrűre és a kulcsterületre esik anélkül, hogy bárki szemébe sütne, és nincs szükség külön oszlopra sem. Ez a szokásos megoldás felhajtóhoz vagy fél pályához.
Négy lámpatest, egy-egy minden sarokban: ez a hagyományos elrendezés, és egész pályához vagy nagyjából 10 m-nél szélesebb területhez ez a jobb választás. A négy irányból érkező keresztvilágítás adja a fent említett egyenletességet, és megszünteti azt az erős árnyékot, amelyet az egyoldalas megoldás hagy a palánk alatt.
Az egyetlen végéről megvilágított egész pályának mindig sötétebb lesz a túlsó alapvonala. Ha ott is játszanak, azt a részt is rendesen meg kell világítani.
Káprázás és fényszórás, vagyis a szomszéd-probléma
A káprázás az a fény, amely közvetlenül a játékos szemébe jut. A fényszórás az a fény, amely oda kerül, ahová senki sem kérte. A kettőre különböző megoldás létezik.
A káprázás ellen teljes fényzárású, aszimmetrikus vagy előre irányító optikájú lámpatestet érdemes használni, úgy beállítva, hogy a főnyaláb a pálya felé mutasson, ne kifelé. A vízszinteshez közel beállított lámpatest a fényteljesítmény nagy részét a pályán túlra, a mögötte lévő területre szórja.
A fényszórás szempontjából a szomszéd ablakán mérhető függőleges megvilágítás az irányadó érték. Az Institution of Lighting Professionals brit útmutatója környezeti zónánként határokat állapít meg, amelyek az esti kijárási tilalom után szigorodnak. Általánosan elmondható, hogy előtte nagyjából 10 lux, utána 2 lux érvényes lakóövezetben, míg vidéki környezetben 5, illetve 1 lux. Ezek kis értékek, de helyes beállítással és fényterelőkkel elérhetők; egy pár, oromfalra csavart 200 W-os biztonsági reflektorral viszont nem.
Bevált gyakorlati megoldások: a fényt a telekhatároktól távolabb irányítani, a határoldali lámpákra külső pajzsot vagy rácsot felszerelni, magasan szerelni és meredeken lefelé célozni, valamint 5700 K helyett 4000 K-es fényforrást választani.
Kábelezés, és az egyetlen dolog, amit előre kell megcsinálni
A védőcsövet még az alap lerakása előtt fektessük le. Ez ugyanolyan csapda, mint a kosárlabdaállvány alapozása, és ugyanannyiba kerül kijavítani: ha a burkolólapok már el vannak fektetve az előkészített alap felett, a kábel pályán való átvezetéséhez fel kell szedni őket.
Amíg a talaj nyitott, fektessük le a 63 mm-es védőcsövet húzózsinórral, még akkor is, ha a világítás csak egy későbbi ütemben valósul meg. A földmunkák során ez elhanyagolható költség, és az egyetlen pillanat, amikor ez olcsón megoldható.
A többi hétköznapi kültéri villanyszerelési feladat:
- SWA kábel, megfelelő mélységbe ásva: kertben általában 450 mm körül, felhajtón mélyebben, jelzőszalaggal a kábel fölött.
- RCD védelem és helyi leválasztó kapcsoló az oszlopnál.
- IP65-ös vagy jobb besorolás minden lámpatestnél és csatlakozásnál. A kültéri pályákat csapóeső éri, és locsolótömlővel is letisztítják.
- A csatlakozásokat szakképzett villanyszerelővel végeztessük el. Angliában és Walesben az új kültéri áramköröket a Part P előírásai alapján be kell jelenteni.
A szerelés és beállítás sok esetben barkácsmunkával elvégezhető. A csatlakoztatás nem, és a megfelelési tanúsítvány fontos, ha eladja a házat.
Vezérlés
Szereljünk nyomásra induló időzítőt, ne mozgásérzékelőt. A PIR érzékelők nem valók pályára: a játékosok dobáshoz megállnak, és pontosan a legrosszabb pillanatban alszik el a fény. Az időzítő, amely beállított ideig működik, majd kikapcsol, egyben megszünteti a szomszédi panaszok leggyakoribb okát is: azt, hogy véletlenül egész éjjel égve marad a lámpa.
Ha a pálya telekhatár közelében van megvilágítva, egy fix időpontban keményen lekapcsoló esti időzítő többet ér minden jó szándéknál.
Céleszköz erre a feladatra
MegaSlam állványokhoz a Game Light a kosárlabdaállvány fő oszlopára szereelhető, 5,3 m magasságban, és 12 000 lument terít szét a fél pályán. Ez a fent leírt egylámpatestes megoldás, amelynél a magasság és a geometria már adott, és nem kell külön oszlopot, alapozást vagy falra szerelési pontot kialakítani. Fél pályához kiválóan alkalmas; egész pályához még mindig a négy sarokra telepített elrendezés a megfelelő.
Mielőtt dönt
- A kábelcsatorna előbb kerül be, mint az alap. A többi ráér.
- Döntse el, fél pálya vagy teljes legyen: ez dönti el, hogy egy vagy négy lámpát kell-e felszerelni.
- Minimum 5 m magasságba szerelje, ha lehet, magasabbra.
- Adja meg: 4000 K, CRI 70+, IP65+, teljes fényzárás.
- Ellenőrizze, hogy a fény mit csinál a határvonalon, éjszaka, mielőtt bármit véglegesen rögzít.
- Időzítő, nem mozgásérzékelő.